Mint ahogy tavaly, idén is összefoglalom az évemet. Összességében az idei évre tervezett nagy dobásaimat véghez vittem, ugyanakkor egy teljesen új, eddig ismeretlen felállás jött létre az életemben.
Alapvetően a kitűzott célok teljesültek!
A tavalyi célokhoz visszatérve „a magyar sajtó megreformálásának” még úgy gondolom, nem jött el az ideje, de megvallom egyre inkább érdektelenné vált számomra, egyszerűen más irányokban kezdtem el érdeklődni. Részben amiatt, amit majd lentebb kifejtek.
A másik kettő tervemet viszont sikerre vittem. E tekintetben tehát teljesítettem az elképzeléseimet. De mik is voltak ezek? A második kiemelkedő terv, amit úgy gondolom sikerült elérni, az az év honlapja díj megszerzése volt. Ez volt az a díj, amire eddig idő hiányában egyáltalán nem tudtam pályázni, de ahogy írtam is; Elterveztem, megcsináltam! Az általam újratervezett Magyar Nemzet/ MNO.hu megkapta médiakategóriában ismét ezt a neves elismerést. Pont.
A harmadik nagy dobás, amit úgy gondolom, hogy joggal mondhatok teljesített feladatnak „az a szülővárosommal kapcsolatos nagy tervem volt”. Igyekeztem meglátni a lehetőségeket és saját tudásommal hozzáadni a város életéhez. Ez a tervem júniusban sikerült, amikor erős elhatározás mellett ott hagytam Budapestet, a tanári karriert, és az országos médiát, majd hazaköltöztem Ózdra, hogy a városházán legyek az önkormányzat kommunikációs igazgatója. Infokommunikációs ismereteimmel, újító szándékommal,és tevékenységemmel aktívan hozzájárultam közvetlenül és közvetetten is a város javához.
A sorsfordító döntés
A munka jól ment, a célokkal is egyetértek, emellett pedig az országos médiában jártasan ismerem és átlátom a politikát is. Pár hónap után viszont rádöbbentem, egy vizuálisan alkotó ember számára a hivatali létforma és amblokk a politika nem lehet hosszútávú közeg szakmai önbeteljesülése elvesztése nélkül. Rá kellett jönnöm, hogy a „köz” szolgálata nem csak ebben a dimenzióban létezhet. Én akkor tudok a legtöbbet adni, hogyha közben a magam útját járom. Designer kell, hogy maradjak! Önként jártam el tehát annak érdekében, hogy a pozícióm (és ezzel gyakorlatilag az állásom) megszűnjön. Joggal mondhatja persze bárki, hogy ilyen státuszt otthagyni a világ legostobább lépése minden szempontból. Én viszont joggal mondhatom el, hogy ha valaki, hát én tudom mit jelent az, amikor nem minden a pénz, és a szakmai elhivatottság fontosabb!
Az új felállás
Ekkortól kezdve egy eddig ismeretlen, új létforma kezdődött az életemben….életünkben. Merthogy a legnagyobb kincs még mindig az én párom a számomra. (Nélküle és az Ő pozitív hozzáállása nélkül sehol sem tartanék.) Szóval egy startup jellegű kommunikációs vállalkozást alapítottunk a párommal, és elkezdtük a magunk útját járni. Egy olyan lokális talajon, ami kietlen és kopár az én szakmámban. Sokan mondták: „Mit akarsz Ózdon? Itt nincs ilyenre igény„…Látszólag tehát, mint ahogy a sarkvidéken is, szinte lehetetlen ilyen terepen életben maradni…..a kulcsszó a „szinte”.
Elkezdtem a magam főnöke lenni, és elhatároztam, hogy nem fog érdekelni, hol vagyok, hiszen amíg a szerteágazó tudás a fejemben, a számítógép előttem, és az internet a böngészőmben ott van, addig bajom nem eshet. Beindultunk, lassan de biztosan stabilizálódunk, megjelentek az első állandó megrendelők, és a növekedés szinte lineáris. Rengeteg új, gyakorlati ismeretre tettünk máris szert. Egyre több megrendelő és egyre több projekt jelzi; jó úton járunk! (Jelen írásom idejében is épp Svédországban vagyok, az egyik leendő megrendelő itteni.) Rengeteg kérdés van még előttünk és a jövő most először ismeretlen, de a célok határozottak. Tartani a színvonalat, növelni a vállalkozást és növelni a családot ;)!
Legutóbbi hozzászólások