A jövőkutatás, a sci-fi és a design. Ez a három terület annyira a részem képzi, mint a hajam a fejemen. Utóbbiból egyre kevesebb van, míg előbbiből egyre többet halmozok fel az évek során. Úgy saccolom a nyár közepén kezdtem rajongani a “Csillagok Között” című filmért, annyira megfogott már az első előzetes is, hogy mostanra odaáig mentem, hogy a munkahelyem naponta megjelenő termékében a Magyar Nemzet nyomtatott kiadásában a teljes szélességet elfoglalva egy hatalmas infografikát csempészhettem bele többedmagammal a sorok – mit sorok, oldalak- közé.
Christopher Nolan már akkor bebizonyította előttem rátermettségét a rendezői székben, amikor megalkotta a Sötét lovag trilógiát. Innentől kezdve eleve elfogult voltam vele kapcsolatban, úgy gondolom, amit ez az ember lerendez, rossz film nem lehet. Bár még nem láttam, (majd most hétvégén),de a legújabb kasszasiker, a “Csillagok között” c. modernkori eposz. Már most tele van pozitív véleménnyel az internetes kritikus–bugyrok nagytöbbsége ezzel kapcsolatosan. Talán csak Stanley Kubrik legendás alkotásához tudnám hasonlítani ,bár megvallom, annak végét még a mai napig sem sikerült megfejtenem, kicsit sok(k) lett a mondanivaló.
De térjünk vissza egy kicsit.
Az új filmben minden van, ami engem érdekel. Aki ismer tudja rólam,hogy szinte szívom magamba a kvantumfizikával kapcsolatos témákat és elméleteket, szóval ezen a téren is szépen művelem magam. Nem különben a technológia és a “geek”-ség sem áll távol a gondolkodásomtól. Diplomamunkám anno a jövőkutatásból állt, melyek közül 2058-ig végbemenő 5 újítás közül már 4 jelenleg is üzemel kísérleti vagy teljesen megvalósított prototípusként.
-
Sikerrel nyomtattak már 3D nyomtatástechnológiával emberi agyat, májat jelenleg is.(ennek elméleti technológiáját már leírtam, még 2009-ben)
-
Polgári és harci célokra is léteznek már kibernetikus külső emberi vázak, amelyek segítségével extra teherbírás és erő érhető el a viselőjének javára.
-
Sikerrel teleportáltak fényt és anyagot már több laboratóriumban is.
-
Láthatatlanság, vagyis retroreflexiós álcázás, pigmentek és térhajlítás segítségével kísérleti és katonai alkalmazásban már szintén létezik.
Szóval itt van ez a film, amely űrutazást és fekete lyukakat ígér, valamint mindent ami a térhajlítással kapcsolatos. Mindenzt úgy teszi, hogy a lehető legprecízebben, tudományosan alátámasztott vizuális és tervezési alapokra építkezve. Természetesen elméleti síkon, de ezt annyira lehengerlően alaposan végzi, hogy úgy éreztem, a magam eszközeivel és lehetőségeivel reagálnom kell. Így hát elkészült -a magyar médiában először- látványos infografikán a blockbuster mozifilm űrhajójának pontos mása, és mindezt egy konzervatív -gyakorlatilag erősen politikai beállítottságú- napilap hasábjain vittem véghez. Ezúttal kitartó kollégáim Mikola Bence és Kötél Kinga mellett Tóth Szabolcs Töhötöm újságíró kollégám és az ELTE Atomfizika Tanszékének adjunktusa, Raffai Péter is a projekt segítségére voltak. Az én feladatom ebben a grafikában a 3D vizualizáció volt elsődlegesen.
Először a gyűjtőmunka
Úgy jártam el, mint ahogy tanítom is. Legelőször keresnem kellett a filmből részleteket, valamint minden lehetséges nézetet az űrhajóról. Aztán elolvastam sok-sok online médium témával kapcsolatos cikkét, és végül megtaláltam egy komplett 3D modellt, forgatható változatban, nézegethetősen a USA TODAY-en. Na innentől az lett az én szent grálom. Természetesen az ottani a modellt mi nem használhattuk; egyrészt nem lehet letölteni, másrészt jogilag is helytelen valamint erősen aggályos cselekmény lenne. Így tehát maradt a vázlatolás és a későbbi modellezés.
( Az űrhajó részelemeit könnyebben megértettem, ha először lerajzoltam őket. )
Az értelmezést aztán követte a modellezés része. Ezekkel a folyamatokkal, szinte párhuzamosan haladtam. Észrevettem, hogy eltérő űrhajóparcellákból épül fel a járgány, és ezekből az egységekből elég egyet-egyet lemodellezni, hogy aztán már csak másolgatni kelljen őket. Így tehát fel kellett mérnem, hogy mégis hány kabintípust kell lemodelleznem, hogy megkapjam az űrhajó alap építőelemeit. A USA Today szerint elég volt ha 5 fajtát létrehozok. Ezek elhelyezése azonban már nem volt egyértelmű, így készítettem egy másik rajzos dokumentációt, hogy ismét megértsem az űrhajó formáját.
(Most, hogy lerajzoltam nagyábjól, már kezdtem érteni az űrhajó parcelláinak elhelyezkedését )
Nem gondolom, hogy sokat kellene bizgentyűzni egy vázlaton, mivel az csak azért kell, hogy az ember tájékozódni tudjon. Ebből a szempontból hasznát vettem a mesterképzésen elsajátított 5 másodperces krokizgatásnak. Végre megértettem a formát, akkor motmár kezdődhetett a modellezés. A modellezés része sem volt egyszerű, de azért nem is a legnehezebb feladatok közé tartozott. Alap primitív formák továbbgondolásával alakítottam ki négyzetekből, low-poly technikával az építőelemeket, mint a hajtóművet élettereket, és a többi tartozékot. Bár először is a legfontosabbnak azt tartottam, hogy mgszámoljam hány szegmensből épül fel az űrhajó. Ha van 12 részegység ,akkor a saját érdekemben érdemes felvenni egy 12 szegmensre bontható tóruszformát. A központ gyűrűszerű folyosókat ennek a nagy egésznek egy pici darabjából alakítottam ki úgy, hogy másolgattam mindig egy egy kanyarintásnyira belőle két modul között.
( amikor még valami egészen másnak néz ki )
Ennél a résznél tettem fel a Facebookon egy kérdéssorozatot, hogy vajon mi lehet a készülő művem. Valóban olyan megoldások jöttek, amikre nem is számítottam. Ilyen, hogy bakelit tűfej olvasó, részecskegyorsító a nagy hadronütköztetőben, meg ilyesmik Nekem miért nem jutottak eszembe? 😀 Mindenesetre, amikor megvolt ez az egy szál hajtómű akkor jöhettek a többiek. Meg aztán észrevettem, hogy ha a hajtómű odlaláról kezdjük el bemutatni az űrhajót csak a nagy propulziós sugárnyalábot fogjuk az olvasók szemébe veretni, és nem fognak tőle semmit látni. Meg kellett tehát fordítanom, egy picikét sivárnak éreztem így.
(Megfordulva arccal a nézőnek immáron.)
Szóval minden klappolt, de a dokkolófedélzetet meg az űrhajót még le kellett gyűrnöm valahogy. Ezek szintén rajzokkal kezdték életüket, aztán végül leszállóegységként hagyták el a pixellét küszöbét.
( nem rossz azért ha a kezünk és az agyunk kisegítik egymást )
Aztán ami ezután történt, az egy hosszú száraz unalmas útálatos texturázási folyamat óráiban mérhető. De legalább elkészültem a grafikával.
( belehelyezve az űrbe, szépen megvilágítódva a propulziós ionhajtóművek fényében. Igazi piknikhangulat…)
A grafikám végül de nem utolsósorban megjelent a mai 2014.11.20-i Magyar Nemzet tudomány rovatában, ahol a maximális oldalszálességet, elérve foglalta el trónját az oldal majdnem felében.
Köszönöm a figyelmet, ennyi lett volna! Ha érdekel a film, akkor nézd meg az előzetesét, elég komolynak ígérkezik. Én 5 hónapja vártam…
Legutóbbi hozzászólások