Ugye ismerős a fenti mondat? Ki ne hallotta volna már legalább egyszer életében? És hanyan vagyunk, akiket kifejezetten ki hoz a sodrunkból? Engem biztos! És hogy miért? Mert vannak még mindig azok a buta megrendelők, akikből aztán, ha rajtam múlik nem lesz megrendelő.

Akik mindig úgy gondolják, hogy a referenciák, a biográfia, és a nagynevű partnerek ellenére is szükséges egy próbamunka elkészítése. De bizony, ha egy ilyen alkatú felkéréssel találkozok, szívem szerint megkérdezném tőle, hogy az autót is először „próba-fújatja”, mielőtt átfesteti? Vagy a szobafestőkkel is először próbafesttet egyet? Esetleg próbaképpen elkér egy gurigát a WC-papírból is? Kiváltképp akkor irritáló ez a jelenség, ha mellé kifejtik, hogy több embberrel is versenyezni kellene a munka „megkapásáért”. Minden jóravaló designernek ilyenkor gurul el a Xanax, hiszen a megkeresés önkéntes volt, nem én mentem a munkáért, elküldtem egy jóadag referenciát, és annak ellenére érezzem magam megtisztelve, hogy így áll a helyzet..

Emberek, designertársaim! Az ilyen megrendelő, nem megrendelő, hanem az a fajta cégtulajdonos/HR/mindenes-es polihisztitor, akik miatt soha semmilyen körülmények között nem szabad elvállalnunk ilyen jellegű munkát. Jópár szakmai egyeztetésen túl nyilván mindenki leszűrte már, hogy korunkban a designer/grafikus igen alul van értékelve megrendelői oldalról mindenképpen. Gondoljunk csak bele, ha valaki megtanul egy fotosopppot, már „dizzzájjner”. Ha a szomszéd pistike készít egy rajzot, az már logó. Minek ide ezreseket, tízezreket, mitöbb…szááázezreket kifizetni+ az áfát? Majd valaki úgy is elvállalja, vannak rá nagyon sokan; és igazuk is van…. Valószínűleg ebből fakad a versenyeztetés, és a próbamunka ötlete is. Valljuk be, az ilyen munka sokszor megesik, hogy már a kész mű lesz, csak mi arról nem fogunk tudni. Kollégák: Egyszerűen ez a válasz ezekre: NEM!

Az én esetem ma történt, amikor hosszú idő után ismét belém futott egy kisttílű megkeresés, majd miután elküldtem az árajánlatot és a referenciákat, próbamuna gyanánt kellett volna versenyeznem. Az öröm az ürömben, hogy nyilván nem vállaltam el. Itt a teljes beszélgetés. tanulságos.

szopatniakart