Ha az istván jó grafikus lenne

“HA AZ ISTVÁN JÓ GRAFIKUS, AKKOR MAC-ET HASZNÁL…” Őszintén megvallva nem tudtam, hogy miként reagáljam. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Tony Starknak a HUD kijelzőin kivillannak a lehetséges célpontok. Úgy válogattam a válaszok között, hogy közben a fejemben a fluxuskondenzátort beizzítva megvizsgáltam, vajon miként determinálja a projekt végkifejletét egy rosszul irányzott ellentámadás. Mert ez bizony nem egy grafikus lelkének simogatása. Levonva a tanulságot végül csak annyi jött ki a számon: “..NEM NEM MAC-ET HASZNÁLOK..” Nyilván ilyenkor elgondolkozóba esik az ember, hogy igazán szánhattam volna azt a pénzt inkább jó mac cuccokora….A francnak kellett megvenni azt a BMW-t :D..” Természetesen intelligens lény módjára ( de főképp mert édesanyám ezt tanította) ilyenkor az ember önmagában keresi a hibát. Miért kapnám fel egy ilyen szerencsétlen helyzetben a vizet? Biztosan csak poénra vette, hiszen legalább ő nevetett rajta. Az önmarcangolás nagyjából akkor véget ért, amikor az 5-ödik percben eljutottunk addig a szintig, hogy miért is rúgta ki az előző grafikusát. Ekkor a fejemben valaki a hátsó lépcsőn megcsengette a vészharangot… Ajjajj, ezt az embertípust én már ismerem.. úgy hívják, az örök elégedetlenkedő. És vajon igazam lett? Miután közölte, hogy két arculat, és egy hét aloldalból álló portálra lenne szüksége mindössze kettő hét alatt, elmagyaráztam neki, hogy nem én vagyok az embere, a jó munkához idő kell. A hangok a fejemben arra ösztökéltek, tudassam vele, nem, hogy négyben, de még egy projektben sem szeretnék vele együtt dolgozni, fizessen akármennyit is. Majd elköszöntünk egymástól illedelmesen. Ismét csak bebizonyosodott…nem minden arany, ami fénylik.