/*Menü szöveg megjelenítése*/ /*Menü összezárása*/

Elment az év utolsó napja is. Úgy gondolom, ilyenkor a sok köszöntő üzenet között meg kell állni egy pillanatra és át kell tekintenünk higgadtan az elmúlt évünk eseményeit. Értékeljük, esetleg átértékeljük, hogy ebben a 365 napos intervallumban mennyi mindent tettünk, nem tettünk, vagy tehettünk volna. Az így nyerhető objektív tapasztalatok nagyon hasznosak tudnak lenni a fenntartható fejlődés megtartásában, még ha azok olykor kemény döntések megtételét is igénylik a jövőre nézve.

Nos milyen évem volt? Nézzük csak.

Nem lehet okom panaszra, kiváló főnököm, és jó kollégák kísértek el ebben az évben is a mindennapjaimban. Az én hobbim a munkám, ezt minden ismerősöm tudja rólam. Azon kevesek közé tartozom, akik kisgyerek koruk óta azok akartak lenni, amik végül lettek. A szakmámnak élek. Magánéletben is jól választottam, gyönyörű menyasszonyom a mai napig mellettem áll, támogat testben és lélekben, még ha azt néha sajátosan is teszi. 😀 Ehhez rengetek időre, és egy megértő társra van szükségem. Tény, hogy őnélküle fele ennyit sem tudtam volna elérni. De mit is értem el?

  • Tízmilliónál is többen tekintették meg az alkotásaimat ebben az évben, nyomtatott és online felületen világszerte.
  • Munkáim közül egyet beválogattak a világ legjobb infografikái közé.
  • Az egyik legnevesebb szakmai online magazin közölt rólam cikket “inspiráció” címszóval.
  • Hosszútávú együttműködésre kért fel egy technológiai portál.
  • Új iskolában kezdtem el tanítani.
  • Megerősítettem a nemzetközi kapcsolataimat, okosóra koncepcióimra már Los Angeles-ben is felfigyeltek, és eközben szereztem néhány svéd szakmai cimborát is, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot.

Ugyanakkor lezártam életem eddigi legkomolyabb, 13 évig tartó szakaszát, a tűzforgatást és a Magmát, amit én alapítottam. Rektori panasszal élve ott hagytam egy heves megyei államilag támogatott egyetemi képzést, mert pocsék volt a tanár és a tananyag. Nem bántam meg a mai napig sem. Okultam és vesztettem néhány barátot. Bár kevesen, de jöttek újak is.

Rengeteg partneremnek segítettem, történelmi filmek producereitől orvosokon, tudományos egyesületeken, szoftverfejlesztőkön, nagy célokkal megáldott embereken, több súlyos beteg honfitársaimon át nemzetközi nagyvállalatokig tényleg sok mindenkin. Segítettem áttolni a szekereiket a siker határvonalán épp csak a sajátomat hagytam egy helyben. A sok éjszakázástól kiújult a lumbágóm. Ezen fogok változtatni.

Így számomra a 2015-ös év tagadhatatlanul és szisztematikusan az önmegvalósítás éve lesz. Nincs több egyéni megrendelő ebben az évben; A weboldalam vonatkozó részeit lezárom, az időmből mostantól a saját terveimet fogom megvalósítani, amiből három is van.

Az elsővel bebiztosítom magam a magyar médiatörténetben és meghosszabbítom a nyomtatott sajtó életét. A második a szülővárosomhoz Ózdhoz fog kötődni, és garantáltan nem mindennapi lesz. Olyan, ami az új “Ózd-imázshoz” tökéletesen illeni fog és meg fogja mutatni, hogy az ózdiak igenis képben vannak a kor rájuk bízott feladatával. Meg fogja mozgatni lakóit és a képzeletüket is. A harmadik akciómmal meg fogom szerezni azt a szakmai díjat is, amivel idő hiányában sajnos nem tudtam foglalkozni.

Ez a három cél meg fogja alapozni a 2016-ra tervezett menetrendet. Indul a stopper! Ezek tehát az én terveim, de kívánok mindenkinek sikerekben gazdagabb, és még boldogabb új évet!