/*Menü szöveg megjelenítése*/ /*Menü összezárása*/

Minden vizuális alkotómunkához kapcsolódó állásinterjú, de még egy-egy szabadúszói árajánlat kiadásánál is fontos és sarkalatos kérdés a “mennyi-az-annyi?”

mennyi_az_annyi

Érdekes módon a magyar mentalitásban a munkáltatók sosem mondják meg előre a fizetési hajlandóságuk mértékét, mitöbb a legutolsó utáni körig húzzák halasztják javarészt ennek bemondását. A szemben álló jelentkező tehát a sötétben tapogatózik, hiszen mondani kell egy számot amikor ezt kérdezik tőle. Habár szokás mondani, hogy “mindenkinek tudni kell, hogy mennyit ér meg a munkája”, azért mégis gondolkozik az ember. Az sem jó, ha túl nagy összeget lő be, hiszen ezzel lehet, hogy kirostálja magát már rögvest az elején. Ugyanakkor az sem jó, hogy ha túl alacsony számokban gondolkozik, mert ezzel egyrészt önmagát is alulkategorizálja, másrészt a szakma egészének is árt vele. De mik ezek a számok?

A minap a legnagyobb magyar grafikus és designer fórumon eszmecsere folyt. A bérezésekről és az árajánlatokról esett szó. Mennyi legyen az annyi egy állásinterjún, vagy egy tervezésre árajánlatként. Jól tudom, hogy ez nem egy HVG kereseti statisztika, és nem egy reprezentatív érték, de: rengeteg valós, létező ember írt ezzel kapcsolatban. Minden fizetési és tudássávból szólaltak fel kollégák, akik azért egy elég körülhatárolható intervallumot vázoltak ki a hozzászólásaik alapján. Ami azonnal lejött ebből a diskurzusból, hogy ma Magyarországon kétféle fizetési sáv határozható meg alapvetően, függetlenül attól, hogy senior avagy junior grafikusról van szó. 

Az első tábor szerint: “…120-től indul és 180 a teteje. Multiknál 200! Vidéken 160 max! Efölött álomfizetés van csupán…”

Elég lehangoló, hiszen belegondolva egy “Pestcentrikus” szakmahalmazba, összevetve egy budapesti albérlet árával, gyakorlatilag ez a fizetés legjobb esetben is maximum az albérletre, egy bérletre, és a rezsire elég, meg még mondjuk három twix-re. Emellett persze az adott grafikustól és/vagy designertől elvárják, hogy mindig kreatív, “stressztűrő” és kifinomult legyen. Persze S.O.S.! Ez a bérezés alapvetően ördögi kört szül, hiszen sokan panaszkodnak arra, hogy nem tudnak tovább fejlődni az idejüket, és a lelkierejüket ez a munkahely elviszi egy-az-egyben. A tendencia ezesetben sajnos azt mutatja, hogy ők vannak többen.

Van azonban egy másik csoport is, akik közül már jóval kevesebben szólaltak fel, és a “nagyok” közül is sokan némaságba burkolózva figyelték az eseményeket. Az ügynökségekre, vagy ügynökségi múlttal rendelkező kollégákra gondolok itt. Amit én is tapasztaltam, illetve, ebből a közegből is jött visszajelzés, hogy bizony

A másik tábor szerint “250-től 400 plusz-ig lehet keresni, főleg az ügynökségeknél és nagyobb cégeknél”

Hogy a “versenyképes” kifejezés ezek közül melyikre igaz, azt valószínűleg munkahelye válogatja, mindenesetre ezek szerint leszűrhető, hogy “120.000–400.000“-ig minden annak számít. Természetesen ez tág fogalom, de ha figyelembe vesszük a jelenlegi trendeket, akkor megértjük, nagyjából hol a helyünk.

Ki az aki sok pénz keres?

Ezt nyilván nem én fogom megmondani, mindazonáltal érdemes egy szempillantást vetni a Google keresőjébe beírt szavak gyakoriságáról az elmúlt években. Ebből jól látható, hogy miközben webdesignerre, és grafikusra szép lassacskán egyre inkább keveset keresnek, addig az applikáció és az iOS világ szinte felrobban. Ez tehát nálam alapvetően két fontos tényre enged következtetni.

Grafikai trend

  1. Az egyik, hogy nagy valószínűséggel ezen a téren Magyarország kezdi elérni a versenyszféra telítettségét, hiszen lassan mindenhova bekerül az inhouse designer/vagy távmunkázó mukatárs.
  2. Az applikáció felé veszi a digitális termelővilág a lépést. Ahogy szép lassan kezd leértékelődni a grafikus szerepe, úgy értékelődik fel a UX/UI szerepkörre (is) alkalmazható designeri munkaerő, és a benne szereplők bére, hiszen önálló UX/UI melóra még mindig nagyon kevés pénz van.

Ha tehát munkahelyre jelentkezünk, vagy árajánlatot teszünk, érdemes figyelembe venni, hogy mi milyen szakmai képességek birtokában vagyunk.