/*Menü szöveg megjelenítése*/ /*Menü összezárása*/

A minap egy komoly diskurzusba bonyolódtunk bele az egyik legkomolyabb facebookos szakmai fórumon. A Magyar Grafikusok és Designerek csoportjában, ahol egyébként admin is vagyok. Történt, hogy egy MOME-s hölgy kérdőívezni kezdett, hogy megtudja a MOME-s diplomások országos helyezete miként alakul az iskola elvégzése után. Egyfajta kitekintés készítését tűzte ki célul, mely mindenképp hasznos lehet a pályát választó fiatalok és a grafikus társadalom összességét tekintve. A kommentelések közepette végül eljutottunk egy pontra, amikor is már az egyetemi diploma vs. mindenkori pedagógus végzettség került szembe egymással.

Akkor a pedagógusdiploma érték nélküli diploma lenne?

A művészeti képzéseknél alapvetően elterjedt tendencia országosan, hogy ha valamilyen szakirányú felsőfokú diplomával (lehetőleg egyetemi) rendelkezik az illető, akkor tanárként is alkalmazható. Habár a jogszabály számomra is úgy tűnik, hogy megengedi ezt, azért mégiscsak aggodalmakkal tölt el.

Azért írom ezt, mert sokan úgy gondolják, hogy a a művészeti képzés sikere/sikertelensége – eltérően szinte minden más jellegű képzéstől – inkább a diákon múlik, nem a mesteren .

Számítógépes grafika tanár

Számítógépes grafika tanár meló közben. Most az kitérdelek, hogy ez stockfotó valahonnan a google találatból. olvass tovább.

Amit én gondolok

Én viszont úgy vélem, hogy pedagógia szabályai minden képzésen működnek évszázadok óta bejáratott és fejlesztett módszerekkel. Függetlenül attól, hogy mi a tanítás tárgya. Nem véletlenül lehet tanárnak tanulni, mivel ez egy külön tudományág a szaktól függetlenül. Többek között művészetet oktató tanárnak is lehet tanulni. Lásd: rajz tanár, Környezetkultúra tanár stb. Én egyáltalán nem gondolom, hogy a művészet bármennyire is másabb lenne mint más tárgy. Vagy csak annyira ,mint bármi más. Egy tanár fő feladata felnyitni a diák szemét, a helyes irányba terelni, motiválni, segíteni a jó tanácsokkal. De ehhez legalább két összetevőre szükség van. Az egyik a belülről jövő pozitív segítő szándék, a másik a szerzett tudásátadási(oktatói) és nevelési(interperszonális pozitív építő jellegű egyetemes értékátadási) ismeretek birtoklása. Tehát tanári végzettség…vagy shaolin nagymesterség. (vicceltem) Egyik vagy másik hiányában nem lehet jó tanár valaki. Akkor sem, ha egyébként überf**za emberileg.

Részlet a "Rossz tanár" c. filmből

Részlet a “Rossz tanár” c. filmből. Ez a csaj még mindig elég finom.

Ha nincs pedagógusi végzettség és főleg az ezalatt elsajítátott külső/belső szabályozási praktikák ismerete, akkor hamar visszájára forduló lehet a tanítási szándék. És akkor értelmét veszti az egész. A tanuló vagy demotivált lesz, vagy a tanár utált, vagy az órák unalmasak vagy a tanárt alkalmazó iskola rosszhírű. Vagy mind együtt. Én így látom közép- és felsőfokú intézményekben is egyaránt alkalmazott művészeti tanárként lenyomott 6 évem viszonylatában. Több száz diákkal a hátam mögött országszerte. Láttam én már olyat, hogy a tanárnőt ki kellett, hogy rúgják az iskolából, mert konkrétan egy 36 fős osztályból 30valamennyi kérvényt nyújtott be, hogy ne tanítsa őket. (Egyetemi végzettsége volt, pedagógiai nem és ez megmutatkozott a tanításában is)…