Az emberek általában nem szeretnek munkába járni. Postások, vízvezeték szerelők, könyvelők, fodrászok, manikűrösök, CNC-sek, és persze akadnak olyanok is szép számmal, akik -a képzettség, vagy csak pusztán a szerencse híján- a gyárban rakják össze a kapcsolót. Egyszóval mind-mind reális valós pénzkereseti forrást találtak itt, hazánkban, roszabb esetben külföldön. De ki hallott már olyat, hogy valaki fűmunkaidőben űrhajót épít egy olyan országban, ahol nincs is űrkutatás?
Persze, hogy nem a NASA-ra gondoltam! A megoldásnak itt vagyok én. Nagy István, az egykori fizikatanárom ma egy jót kacagna ezen; szinte látom magam előtt. Pedig tényleg sok kérdésem lett volna annak idején hozzá, ha nem nézett volna hülyének, mert pótvizsgáznom kellett fizikából, majd aztán meg mertem említeni neki a mágnesfegyver koncepciómat. Az ötlet két héttel később a plafonba ágyazott egy tekercset, és kétszer leverte az egész iskola villamoshálózatát. Végül Arnold Swarczenegger kezében láttam utoljára kibontakozni. 😀 Elszaladtam, úgyhogy vissza: A lényeg, az ok, amiért én otthon kockultam tizenéves koromban a sarokban, míg a többiek inni, meg beb@szni mentek a Füzes-kocsmába, az pontosan az amiért én a mai Magyarországon nap mint nap azt dolgozhatom amit szeretek. Ez a 3D látványtervezés imádata!
Ezzel foglalkozom és ebből élek. Egyébként amiatt készítem most ezt az űrhajót, mert majd lesz egy szép infografika Jurij Gagarin útjáról, és oda kell alkotnom egy szépet. Még nagyon nincs kész, de így néz most ki, egyenlőre belsőség nélkül. Csak nem hagy nyugodni közben: Szóval hálistennek van egy nagyszerű Édesanyám, aki engedte, hogy azzal foglalkozzam, amit szeretek, és örülök, hogy nem hallgattam a -lehúzó kettesre értékelő buta begyepesedett agyú- közismeret tanáraimra annak idején a középiskolában. Nyilván érződik, hogy nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire nem vagyok megelégedve a középiskolás éveim pedagógusaival. Ma jobb tanár vagyok mint ők, és jobban megélek ebből, mint ők valaha. Ügy lezárva. Tudom, picit nagyképűre sikeredett, de úgy hiszem, hogy valahol ez is okító jelleggel bír. Nincs mit tenni, el kell fogadni; a tej fehér, a szar barna, ezek meg tények!
Egyébként így készítem ezeket:
[youtube width=”100%” height=”100%” autoplay=”true”]https://www.youtube.com/watch?v=hpxEuG6W8WA[/youtube]
Update:
Pár nappal ezelőtt végül elkészültem a Vostok1 teljes grafikájával. Bár még volt bőven feladat vele, hiszen az emerke, a sisak, a ruha, és részlet elkészítendő elemek volt még. Ezek egyébként alig látható részletek a végeredmény szempontjából, mégis fontos alkatrészei a jelenetnek, hiszen például egy sisak nélkül csak egy bohóc lenne csupán az asztronautám. Bár a modellel is fontos, azért mégiscsak a ruha az ami meghatározó illetve a sisak eredeti formájának visszaadása. A CCCP felirat eredetileg ott volt Gagarin sisakjának tetején, így nekem is le kellett modelleznem a felső részt is és ráfeszíteni e Photoshopban külön megszerkesztett feliratot.
A modellezés további fázisai az űrhajó belső nézetét és a külső héjak szerkesztését foglalták magukban. A hőpajzs tipikus méhkaptár formavilágát eredetileg textúrával akartam megoldani, de végül mégis csak amellett döntöttem, hogy inkább lemodellezem az egészet. Hasonló módon, mint egy focilabdát. Amikor minden fázissal elkészültem a renderelést közel egy napon keresztül tesztelgettem. Melyik eljárással lehetne a legszebb eredményt kihozni a látványból. Eredetileg Vray mellett tettem le a voksom, de miután többedjére sem úgy renderelt, ahogy én eredetileg elképzeltem, ezért maradtam a jó öreg Scanline algoritmusnál. Megvallom Scanline-al ilyen jó minőségű képet még nem rendereltem. Megszerettette magát velem.
És végül végeredmény, ami majdan az újságba kerül. Bátorkodtam tenni mellé köztes fázisokat is.
Legutóbbi hozzászólások